Az első válogatottságom

Először vettem részt ezen az eseményen, nagyon jól éreztem magam, köszönet a csapatársaknak, és a színvonalas versenyszervezésnek. A szervezés magas színvonalú volt, rendkívül sok ember munkája kellett hozzá, hogy két ekkora mezőny (~126 és ~138 fő) különösebb probléma nélkül végig játszotta a versenyt a két pályán. A nyitó és a záróünnepség hangulatos volt, bár néha a jobb falatokért a nyitó ünnepségen meg kellett küzdeni, mert a pincérek tálcáiról hamar elfogytak a finomabb falatkát. A pályák kalandosak voltak, mert bár mindegyiket le lehetett jól játszani tökéletes ütésekkel, de rengeteg csapdát rejtettek, mert néha egy tökéletesnek hitt ütés után is lehet, hogy gondban voltunk a dogleg miatt elénk került fa miatt (rendszerese voltak fák a fairway közepén). Ráadásul a hibákat néha többszörösen büntette a pálya. Lehettek volna jobb eredmények? Persze, mint mindig! Kiadtunk magunkból mindent? Nem kérdés! Még néha többet is, sokkal. Én minden kör után úgy jöttem, be, hogy járni alig volt erőm. Persze a csapattársak vagy a flighttársak által hozott sörtől, és a jó beszélgetéstől, hamar magunkhoz tértünk. A Csapat nagyon összetartott, ha lehet ott voltunk egymás indulásánál, vagy befejező ütéseinél, biztattuk egymást. Kirándultunk együtt, küzdöttünk a pincérekkel a rendelésnél, és hősiesen megettük, amit elénk raktak, bár nem mindig fedeztük el benne a endelésünket, majd együtt nevettünk a kalandos hazaút után. Egységesen, vidáman vettünk részt a rendezvényeken. Minden nap rendkívül meleg volt (más csapatokban volt játékos, aki feladni kényszerült a versenyt), Ha feltámadt a szél (ami azért nem volt hűvösnek mondható), akkor elviselhetőbbnek tűnt, de még akkor is nagyon meleg volt, de legalább nehezebb lett a játék. A klubházban a flighttársakkal volt, hogy órákig beszélgettünk, régi barátságok folytatódtak, és újak születtek. Érdekes volt más országok örömeiről, és problémáiról hallani első kézből. Mint elnökségi tag sokat tanultam arról, hogy mi munka egy ilyen rendezvényt megszervezni. Mire kell odafigyelni, mit és hogyan kell megvalósítani, mit lehetne jobban? Csak egy apróság jó példaként: felszabadítottak zárt területeket arra, hogy a nap végén beparkolhasson minden csapat az elektromos trolley-val, rajta a bag, kialakítva a töltési lehetőség. Óriási könnyebbség volt, hogy a versenykör előtt nem kellett a felszereléssel bajlódni, nem vitt el egy percet sem az értékes időből. Óriási élmény volt az első ilyen versenyem, köszönöm a csapattársaimnak Törőcsik Attila